Hangjegyekben elmondott életút
Arany János költeményei, s egyben írói munkássága rajzolódik ki a Tetemre hívás című verses-zenés előadásban, mely a neves Déryné Program kínálatában is helyet kapott.
Az előadás nagyobb részt Arany balladáit és kisebb részt kései költészetéből az Őszikéket dolgozza fel. A műsor a Kozmopolita költészet című verssel indul Papp Zoltán színművész előadásában felvételről, mintha magát a költőóriást idéznék meg, melyet a megzenésített balladák sorozata követ. Olyan balladákat keresett Tóth Tibor Jászai-díjas színművész, a darab ötletének megálmodója, melyek könnyen megzenésíthetőek és jelentősek Arany munkásságában. Így került zenei átdolgozásra a Walesi Bárdok, a Szőke Panni, Az ördög elvitte a fináncot, a Vásárban, az V. László, az Árvafiú, a Tengeri hántás és a Tetemre hívás. Az időben előrehaladva a zenés blokkot végül a Néma bú és az Epilógus, Arany halála zárja.
„A műsor gerince még a múlt században készült el, 1996-ban, amikor úgy döntöttem Kováts Marcell népzenész barátommal, hogy hozzányúlunk Arany költészetéhez.” – mondta el Tóth Tibor. „Aranyhoz való kötődésem eredete gyermekkoromra datálható, amikor elolvastam a Toldit vagy a Walesi Bárdokat. Lenyűgözött Arany líraisága és egy életre magával ragadt egyszerűségben megnyilvánuló zsenialitása. A szomorkás, elégedetlen hangvétele és a főként a kései versekben érezhető mélabú, nem tudom miért, de nagyon közel áll hozzám. Ezért is gondoltam akkor, hogy előveszem a költészetét és megalkotom a zenés ballada összeállítást.” Az előadás a 90-es években számos kultúrközpontban, színházban vendégeskedett, majd amikor Tóth Tibor 2003-ban a komáromi Jókai Színház igazgatója lett, úgy döntött, újra előveszi, s egy jóval gazdagabb megzenésítéssel és Arany kései költészetével, főként a „Kapcsos könyvben” található Őszikékkel kiegészített tartalommal újra közönség elé viszi az irodalmi pódiumestet.
Mivel Arany sokat merített a skót népballadákból, a műsor zenei elemei is a magyar, skót és ír népzenei alapokra épülnek, miközben a teljes hangszerelés inkább világinak tekinthető. A három zenész – Kováts Marcell, Madarász András és Farnbauer Péter – gitáron, kobozon, harmonikán, kecskedudán, tárogatón, furulyán kísérik a szöveget, így lesz gazdag és rétegelt a muzikális tartalom is. A zenei tételeket különféle összekötő szövegek tűzdelik, melyekben írói vélemények hangzanak el Arany Jánosról: méltatja őt Szerb Antal, Gyulai Pál, Kosztolányi, vagy épp Márai, aki igen találón így fogalmazott: „Arany Jánosnak több szava volt, mint Shakespeare-nek.”
