A legszürkébb hétköznapok is rejtenek csodákat. Főleg, ha van egy pókhálós, titokzatos padlás, ahol varázslatos, nagy találkozások várnak mindenkire. Annyiféle lény bukkan föl itt. Megnyugvást kereső szellemek, akik már egy örökkévalóság óta a végtelenben bolyonganak. Szeretetre és boldogságra vágyó emberek, akik a világűr és az emberi tudás titkait fürkészik, de a karnyújtásnyira lévő csodákat alig veszik észre. Ez a különös padlás a mesék birodalma. Emlékek, álmok, kalandok keverednek össze. Az elfeledett zugok köde és a csillagok pora is elfér itt. Egy bűneset is lírai történetté szelídül. Ismét kiderül, hogy mindenki szeretne egy olyan helyet, ahol otthon érezheti magát, ahol a szeretet és a jóindulat mindig győz. Ha legnagyobb kincseink kerülnek veszélybe, akkor derül csak ki, hogy mit vagyunk hajlandóak föláldozni, mit vagyunk képesek megtenni a többiekért. Fontos kérdéseket vet föl a legendás mesemusical. Észrevesszük-e a dolgok igazi arcát? Meg tudunk-e birkózni azzal, amikor a fény és árnyék összemosódik? Tudunk-e választani valódi- és látszatértékek között? Megint bebizonyosodik, hogy egy rozoga padlásról nem mozdulva is be lehet utazni az egész univerzumot. Szédítő időtávlatok tudnak megnyílni a mindennapokban. A szilvásgombócnak szeretetíze van, a szerelemnek világűr zamata, a kozmosz pedig olyan, mint egy kedves, meghitt, ismerős padlás.
Foto: ROBERT NEMETI, www.robertnemeti.com